Február 22.

Szent Péter apostol székfoglalása

Február 22-én Szent Péter apostol székfoglalását ünnepli Egyházunk. A 354-ben készült Depositio Martyrum, az egyik legrégibb egyházi naptár mint Péter tanító székének ünnepét jelzi e napot, az apostolra alapított Egyház egységének kifejezésére.

Szent Péter 42-ben Rómába ment, és megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antiochia püspöke is volt. Antiochiai székfoglalásának emléke a mai ünnep (lat. Cathedra Sancti Petri Antiochiae).

„Szeretteim! Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Pét 5,1–4)

Rómában már a 4. században megemlékeztek Péter apostol katedrájáról Natale Petri de cathedra néven, azon a napon, melyen a római világ a görög eredetű szeretet és egyetértés napját (caristia) ülte, a rokonok kölcsönös kibékülését ünnepelte. Ezt az ünnepet megelőzte a február 19-én megült halotti ünnep, a feralia. A 2–3. századi római keresztények június 29-én emlékeztek meg Péter apostol mennyei születéséről, a februári ünnepségek alkalmával pedig Péter apostol elsőségének születéséről. Az 5. században Galliában, a római hagyományoktól függetlenül megünnepelték Péter primátusának ünnepét január 18-án. A 7. században Péter apostol római székfoglalásának, valamint antiochiai székfoglalásának emlékezetét a galliai egyházban továbbra is január 18-án ünnepelték, míg a 8. századi Rómában február 22-én.

Lorenzo Veneziano: Péter apostol tanít (1370 körül)

Az Úr kérdésére: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” (vö. Mt 16,13–19)

Péter apostol székfoglalását IV. Pál pápa emelte ünnepi rangra. 1960-ig mindkét ünnepet megülték: január 18-án a római, február 22-én az antiochiai székfoglalást. Szent XXIII. János pápa eltörölte a januári ünneplést, ettől fogva február 22-én a péteri szolgálatot és az arra alapozott egységet ünnepeljük.

Bernini: Szent Péter trónja (1657–66)

Szent Péter széke tulajdonképpen egy ereklye. A Szent Péter-bazilikában található az az ősi pápai trónszék, melyet az apostol székeként tisztelünk. Az ereklyét Bernini bronz ereklyetartóba foglalta. Előtte két bronzangyal, fölötte két angyal tartja a pápai tiarát és a kulcsokat. Kétoldalt négy egyházatya (Szent Ambrus és Szent Ágoston, Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János) bronz szobrai láthatók.

Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

A magyar hagyományban a Müncheni kódexben Szent Péter székbe ülése, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreceni kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben (Csefkó Gyula szerint valószínűleg „Szent Pétör ű székössége” félreolvasásából eredően) Üszögös Szent Péter, a népnyelvben Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör néven szerepel.

A néphagyományban – éppen az ünnep nevének elferdülése miatt –szerencsétlen napnak, s ezért dologtiltó napnak számított; a szegedi asszonyok e napon nem nyúltak a lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza; libát, tyúkot ekkor nem volt jó ültetni, mert üszögös lesz tőle a tojás, vagy megfeketedik és nem kél ki. Magyarpádén (Torontál vm.) úgy tartották, nem szabad a kemencébe befűteni, a hamuba belenyúlni; a baranyai svábok között az e napon tojt libatojás neve Peterstuhlei, Petristuhlei (szerencsétlen, nincs hozzá szerencse) volt.

Az időjóslás szerint: „Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”; amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor is.

A zalavári apátság birtokain a szólítás napja volt a 20. század elején. Az apát e napon hívatta maga elé csikósait, gulyásait, kondásait, öregbéreseit, gyalogbéreseit, szőlőpásztorait, kerülőit, kocsisait, megkérdezvén tőlük, hogy az új gazdasági évben maradnak-e szolgálatában.

Mosonszentpéter, Mosonszolnok, Harka (Sopron vm.) és az Őrvidék német lakói körében e napon történt a méhek ébresztése, röptetésük előkészítése. Ezt a méhészek misével (Bienenamt), áldomással is megünnepelték.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Adoremus
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.