A “haraszt” eredeti jelentése: száraztalajú erdő. Az “i” képző, mint helynév, a XI–XII. századra utal. Első okleveles említésekor (1270-ben) még csak mint “silva Horozt” (Horozt erdő) találjuk a Nagy–szigeten (a mai Csepel–szigeten), amikor is V. István király ezt a területet a Nyulak–szigeti (ma Margitsziget) apácáknak adományozta. 1305-ben már lakóit említik, tehát ekkor már lakott hely. Előbb a csepeli ispánsághoz tartozott, majd Pest megyéhez. 1424-ben Borbála királyné birtokai között Harasztit is felsorolják. A XIII. és XIV. század fordulóján Miklós fia Miklós birtokában található, akinek itt lakó népei 1305-ben rablást intéztek a taksonyi jobbágyok hajói ellen. Ezt követően 1323-ban eltiltották a falunagyot, valamint előbbi népeket Taksony használatától. 1440-ben I. Ulászló király adományaként Gutori Nagy László és Farkas Dénes tulajdonába kerül, majd ezután komoly családi harcok következnek a birtok megszerzéséért. 1482-ben Nagylucsei Orbán győri püspök vette meg. Ekkor Haraszthy Ferenc szörényi bánnak is volt itt részbirtoka. A neve már 1453-ban Dunaharazth volt. A török hódoltság alatt, a XVI. században 9 portás hely, 10 forint árendával. Átvészeli a hódoltságot, a XVII. század második felében kuriális falu, sőt 1683-ban fél portával van megterhelve. A felszabadító hadjárat a többi faluval együtt Harasztit is elsodorta, 1690-ben a lakatlan puszták között írták össze, de még ugyanebben a században benépesül, és 1696-ban már 45 családdal írják össze, melyből 39 család “advena” (jövevény). A felszabadulás előtti lakossága a hitújításhoz csatlakozott, és 1652-ben lelkészük is van. Pongrácz Informatioja is kálvinista, lelkipásztorral rendelkező helynek mondja. Az új betelepülők azonban ismét katolikusok, akik részére még 1695-ben plébániát is szerveztek. Az új lakosság Bél szerint főleg németek, pontosabban bajorok, és a lambachi bencés kolostorból kértek számukra papot. A falu neve 1900-ban hivatalosan is Dunaharaszti lett, ma is Pest megyéhez tartozva.

Templomának létezéséről 1453-ból közvetett okleveles emlékünk van, amikor is a mai Margit-szigeti domonkos apácák varsányi ― névszerint felsorolt ― jobbágyai, hatalmaskodás közben megverték a plébános “scholaris”-át (tanulóját), tehát ekkor már temploma is volt. A Pongrácz–féle térképen “Dunaharasztja” közvetlenül Pest alatt, “Taxon”-tól északra van jelezve, középkori kerítőfala is megvolt, és három oltárral volt ellátva. 1702-ben már romokban hevert, szentélye és sekrestyéje boltozott, de ez utóbbi csak töredékesen maradt fenn. Ez a régi templom a falu közepén állott. A hívek a XVII. század végén a Szent Kristóf tiszteletére épített fatemplomot használták. 1718–1719-ben Althann M. Frigyes püspök új templomot építtetett a Duna-parton Nepomuki Szent János tiszteletére, amelyhez 1750-ben tornyot is építettek.

Az Acta Cassae Parochorumban (1734–1736) a következőket olvassuk: A máterben lévő templom, ami a falait illeti jó, de amennyiben a tetejét nézzük rossz, az eső oltárra folyik, helyre kellene állítani és bővíteni kell. Két jó állapotban lévő kazulája, egy kelyhe, egy monstranciája, valamint az istentisztelethez szükséges dolgai megvannak. A plébánia épülete jó állapotban van.

Az 1719-ben épült templom az idők folyamán használhatatlanná vált, és helyette 1903-ban új, csúcsíves templomot építettek, melyet 1957–1983 között renováltak. A templomban barokk gyertyatartók és oltárkép található. 1762-ben a taksonyiakkal közösen Kálvária–kápolnát építettek a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére. 1772-ben a Segítő Szűz Mária tiszteletére is emeltek egy kápolnát, de ez elpusztult. Az 1716-ban készíttetett Nepomuki Szent János szobor műemlék jellegű.

Plébániája igen ősi. 1453-ban a Farkas László által vezetett támadáskor a haraszti plébános két tanulóját megverték („duos scolares plebani ipsius possessionis”). A plébánia újraalapítása 1695-ben történt meg, ekkor hozzátartozott: Taksony, Áporka, Pereg, Bugyi, Sári, Ócsa, Alsónémedi és Soroksár, mint fiókegyházak, s hozzátartozott az újonnan keletkezett Rákóczi-ligeti lakótelep is. A plébánián három Canonica Visitatio van, 1702-ből, 1726-ból és 1777-ből. Az első kettőt az anyakönyv I. kötetének végén találhatjuk. Historia Domusa 1702-től van. A községnek 1943-ban elemi iskolája is volt 4 tanítóval.

Forrás:

Váci Egyházmegyei Sematizmus — Schematismus Dioecesis Vaciensis
sematizmus.vaciegyhazmegye.hu  +  Üzemelteti a Váci Egyházmegyei Informatika  +  www.vaciegyhazmegye.hu