Nagycsütörtök   

Amikor Jézus bemutatta az első szentmisét

Az elfogása előtti órákban közölte társaival, miként gondol a felelős vezetés lényegére. De ennél jóval több is történt nagycsütörtökön. Húsvét közeleg.

Fontos összejövetelt kezdeményezett a názáreti Jézus közvetlen társainak az előre hozott széder – a választott nép egyiptomi szabadulására emlékező – estén. A férfiak még Jézus érkezése előtt azon tanakodtak egy jeruzsálemi belvárosi ház emeleti termében, ki hol áll a tanítómester szerinti, általuk vélt ranglétrán. A tanácskozást a hagyományos ünnepi vacsora alkalmával keserűsalátával és egészben sült báránnyal tervezték lezárni, és természetesen bor is volt a tanácstermi asztalon. Jézus egyszer csak belépett az ajtón, feltűrte ruháját, és szótlanul a megdöbbent férfiak lába elé kuporodott, mosni kezdve az ő lábukat. A férfiak közötti hangadó, Péter vette először a bátorságot, hogy megszólaljon: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod!” Jézus erre így felelt: „Ti mesternek és úrnak szólítotok. Ha így van, vegyetek példát, tegyetek ti is így!”

                                 Leonardo: Az utolsó vacsora                   

Nagycsütörtök a cselekvő

példamutatás nagy eseménye is

A példamutatás szavait hirtelen megértették az addig versengésben lévő férfiak. És megértik a mai utódok is: Ferenc pápa római és Erdő Péter budapesti főpásztor rendszeresen börtönbe látogat ezen a napon, hogy bátorítsa azokat, akiket a jog egy időre kizár a társadalomból. Különös szimbólum a börtön mint jogszolgáltatási következmény megjelenése a napon, Jézust ugyanis ezen az estén fogják el, hurcolják a jogszolgáltatás legfelső fórumára a helytartóhoz és adják keresztre azért, mert a tanúk szerint királynak nevezte magát, és káromolta az Istent.

Nagycsütörtöknek csak az egyik üzenetértékű történése tehát a lábmosás, de az elfogás előtt még egyháztörténeti jelentőségű (a hívők számára természetesen ennél jóval nagyobb) dolog is történik: az utolsó vacsorának nevezett összejövetelen Jézus ténylegesen bemutatja az első szentmisét, a keresztény katolikus hívek ezóta veszik minden szentáldozás alkalmával magukhoz Jézus valóságos testét – ezen az estén vérét is, az átlényegített kenyérrel és borral.

Hálát adnak a papok

A nagycsütörtöki katolikus szertartások rögzült menetrendjében az első lényeges mozzanat a krizmaszentelés: a keresztelendők jelölésére használatos olaj „esik át” ezen az eljáráson. A magyar fővárosban és környékén szolgáló katolikus lelkipásztorok ilyenkor egyébként közösen adnak hálát – kvázi intézményeikért – délelőtt a budapesti bazilikában, és újítják meg papi ígéreteiket. Az esti szentmisén aztán megkezdődik „a szent három nap” bensőséges megünneplése, a templomon kívülről történő bevonulással. Felszáll a tömjénfüst, majd felharsan a Kyrie dallama, ami után a harangok zengzetes külsőségek közepette „Rómába mennek”.

A harangok Rómába mennek

A népi teremtő história megmagyarázza a harangok „Rómába menetelét”. A monda szerint 1674 nagyszombatján a római Szent Péter-templom tornyában a sekrestyés egy idegent talált, akit mély álom nyűgözött. Az alvó embert felkeltette a templomszolga, s megkérdezte tőle, kicsoda és hogyan került oda. Az idegen elmondta, Késmárkon diákoskodott, amikor vágya támadt az Örök Város templomait megcsodálni. S mivel azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, felmászott a késmárki templom harangjára, odaszíjazta magát a harangnyelvhez. Ekkor nagy rázkódásra, zúgásra lett figyelmes… aztán a többire már nem emlékszik, csak hogy itt ébredt. Nem tért haza, Rómában élt haláláig. (MNO / Historia.hu)

A tanító rész (szentírási fejezetek felolvasása és szentbeszéd) végeztével a főcelebráns pap egyszerű ruhát ölt, és megmossa a tizenkét tanítváyt férfi lábát.
 

Giovanni Antonio Sogliani:Jézus megmossa a tanítványok lábát

"Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan". (Jn.13,4-10.)

A misében ezt követően kimarad a Hiszekegy elimádkozása és a békecsók is, a szentáldozás viszont – szintén rendhagyó módon – két szín alatt, tehát a már említett átlényegített kenyérrel és borral történik. A szentmise végén a pap az Oltáriszentséget felmutatja, szimbolizálandó az Eucharisztia 2000 éves fennállását. Ezt követően kerül sor az oltárfosztásra, amikor is minden mozdítható díszítőelem eltűnik a templomból.

.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés