|
Aratóünnep
Augusztus utolsó vasárnapja rég óta a betakarítás ünnepe - ma is ekkor van a hálaadás a termés betakarításáért. Erre a napra minden háznál az " új lisztből" sütöttek kenyeret, süteményt.
Az aratóünnep az aratás befejezésének megünneplése, mely az egész magyar nyelvterületen szokásban volt. Első emlékei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Az aratóünnepnek különböző változatai voltak, főbb mozzanatai azonban megegyeztek mindenütt. Az aratás befejezése után a részesaratók búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút kötöttek, ritkábban búzababát és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték.
Az aratás embert próbáló munkája után ünneplés következett. Volt mulatság is, de azt megelőzte a hálaadás. Az utolsó kévéből történő fonás a legősibb civilizációkban is szokás volt már. Ezzel biztosították a következő évre a bő termést.
A legutoljára learatott kalászokat többnyire geometriai alakba fonták. Különböző vidékeken más és más jellegzetességű és elnevezésű aratódíszeket készítettek.
Az aratókoszorú a legismertebb szalmatárgy. Ezt a gazda kapta ajándékba. Az aratók hálájukat fejezték ki vele a jóltartásért. Ha jó volt az ellátás, akkor szép nagyot, díszeset kapott a gazda, ha nem jól tartotta a munkásait, akkor is kapott, de kicsit, dísztelent. Az aratókoszorú minősítette a gazdát. No, ezt a koszorút el kellett vinni a templomba megszentelni. Még akkor is, ha kicsi volt. Majd otthon, a ház fő helyén kellett tartani, és vetéskor a kalászokból kimorzsolni a szemeket, s belekeverni a vetőmagba, hogy átadja az erőt és az áldást.
Aratókoszorúk. A kép forrása a Néprajzi lexikon.
Ahol aratási ünnepélyt rendeztek, az aratók énekszóval érkeztek meg. Aratással, búzával kapcsolatos dalokat énekeltek:
Készítsd, gazda, készítsd, gazda, jó áldomást, jó áldomást,
A gazdasszony, a gazdasszony jó vacsorát, jó vacsorát!
Vagy:
Valamennyit ugrik éltében a szarka,
Valahányat billent annak tarka farka,
Valahány szarkának farka tolla tarka,
Oly sokáig tartson a szerencse marka!
Isten éltessen sokáig!
Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket keverték a vetőmag közé. A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A gazda megvendégelte munkásait, nagy aratóbálokat az uradalmakban rendeztek.
A vendégség rendszerint tánccal fejeződött be. A tánccal egybekötött aratószokás egy 1901-es miniszteri felhívás után minden nagybirtokos területen meghonosodott. Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részesaratásnál rendszerint kalákatánccal fejezték be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/59.html
Magyar néprajzi lexikon
Balassa Iván – Ortutay Gyula:Magyar néprajz
| |
Súgó
