Krisztus Király

Mit tettél?

Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus ezt felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél? Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Hogy ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való. Pilátus megkérdezte: Tehát király vagy? Jézus így felelte: Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra! Jn 13, 33b-37

Mit tettél?   – Pilátus kérdése tágan is értelmezhető, bár minden jel arra mutat, hogy szavainak ez az értelme: Mivel vádolnak? Miért fordult mindenki ellened? Mégis, Jézus egyértelműen nem erre a bírói kérdésre ad választ, hanem arra, hogy mi a küldetése, és miért adódik ebből szükségszerűen az ellenkezés, sőt ellenségeskedés vele szemben. Azt jelzi a helytartónak, hogy köztük nincs konfliktus, hiszen az „én országom nem e világból való”. Pilátus nem azért nem igazán illetékes az ügyben, mert római, nem zsidó – lásd kifakadását: „Hát zsidó vagyok én?” – hanem azért, mert Jézus nem hatalmi harcot vív, nem földi királyságra áhítozik, hanem uralma független minden földi hatalomtól, legyen az római, vagy zsidó. Ilyen kategóriát azonban sem Pilátus, sem a római jog nem ismer, ezért a helytartó tanácstalan. Ő csak egy kategóriát ismer: királyokat. Azokat pedig a birodalomban a császár nevezi ki.  Mint ahogy őt is, a helytartót. Nekünk ma ugyancsak problémás a kérdés, mert nem tudjuk, Mi az királynak lenni. Csak a gyerekek ismerik a népmesékből.

Nem kellett tanulnia…

Eszembe jut egy igaz történet. Svájci magyar barátom elvitte kisfiát a bécsi Hofburgba. Nagyon imponált a gyereknek, és amikor befejezték a látogatást, megkérdezte apját: S milyen iskolába kell járni, hogy valaki császár lehessen? Milyen árulkodó ez a kérdés! Egy polgári társadalomban senki sem születésétől fogva az, ami. Még a királyt is választják, vagy legalábbis már nem Isten kegyelméből koronázzák. S bizony a szakmát nem lehet kitanulni, csak gyakorlattal. Ezért, ha már a földi király puszta léte is anakronizmusnak tűnik, az örök királyé, aki mindig is az volt, az és az is marad, végképp elbizonytalanít minket. S mégis, valahogy választjuk. Nem királynak, mert ő az nélkülünk is, hanem a „mi királyunknak”, az „én királyomnak”. S lám, ő meghív polgárának ebbe a királyságba.

Kiss Ulrich SJ