|
JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE
Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül minden elsőpéntek és a június hó.
Jézus Szíve tisztelet – története
 
Isten emberré lett Fiának szívét megillető imádás része a hüposztatikus egység alapján.
A Jézus szíve tiszteletben a teremtmény megváltásért adott hálája és dicsőítése fejeződik ki.
1. Története.
 A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus szíve tisztelet, különösen a „német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház mint Krisztus jegyese. Úrnapja és az Eucharisztia tisztelete előmozdította a gondolatot, hogy Jézus újjászületik az ember szívében. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Jézus szíve tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombière-nek. – A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a ~ terjedésének. Az 1814: visszaállított JT azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társad. szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus szíve tiszteletét. Azóta alig van tp., ahol ne lenne jelen a Jézus szíve tisztelet. – Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus szíve tisztelet teológiája nem volt kidolgozva. 1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengy. püspöknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa 1856: Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899: hagyta jóvá a Jézus szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928: a Miserentissimus Redemptor enc-ban már összefoglalást adott a Jézus szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius (1939-58) a Haurietis aquas enc-val emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. – Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül minden elsőpéntek és a június hó.
2. A Jézus szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott.
Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó
 szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. – A Jézus szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén. Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a ~ a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk. –
3. A Jézus szíve tisztelet megnyilatkozási formái:
 Az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
| |
Súgó
