|
Coirpus Christi Mysticum – a titok, amit meg lehet enni
Ma van Úrnapja, de mit jelent az?
A XIII. században Lüttichi Szent Julianna látomásában olyan teliholdat látott, amelyből hiányzott egy darab. Julianna a Holdat az egyházi évvel azonosította, de hiányos egyházi évet vélt, nem teljeset, mert hiányzott belőle valami. IV. Orbán pápa orvietói tartózkodása idején csodáról értesült: egy cseh pap az Apostolfejedelem sírjához zarándoklandó, útközben Bolsenában a Szent Krisztina-templomban szentmisét mutatott be, ám az úrfelmutatáskor kétségei támadtak: a bor és a kenyér valóban Krisztus testévé válik-e? Amikor azonban megtörte az ostyát, abból vércseppek hullottak…
Csütörtökből vasárnap, lángoló katonák
A pápa 1264. szeptember 8-án tette kötelező ünnepé Krisztus titokzatos testének – Corpus Christi Mysticum – napját, a pünkösd nyolcadát követő első csütörtöki napban megjelölve. Nem utolsósorban azért, hogy ily módon is reagáljon azokra az akkor terjedő tanításokra, amelyek vitatták Jézusnak az eucharisztiában való jelenlétét.
A magyarországi ünnepre vonatkozó legkorábbi adat 1292-ből ismert. Amikor Zsigmond király vendégül látta Palaeologus János császárt, mindketten részt vettek az úrnapi körmenetben és végigvonultak az egész városon. Az 1501-ben, a Budai Várban megrendezett körmenet során – amelyen az uralkodó, II. Ulászló is részt vett – elégették Mohamed jelképes mecsetjét és koporsóját, illetve török katonákat jelképező bábokat gyújtottak fel. Az ünnep időpontja napjainkra módosult: a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni második vasárnapjára.
Dunaharaszti, Úrnapja, körmenet
Az evangélium és rúgós tehén
Az ünnep fontos része a szentmisét követő körmenet, amelyben a hívek Krisztus népeként vallják meg a hitüket. A templom körül feldíszített négy oltárra – az oltárokhoz vezető utat is virágszirmokkal hintik be – helyezik az Oltáriszentséget és az Eucharisztiához kapcsolódó evangéliumi szakaszokról elmélkednek.
Németországban félévezreddel ezelőtt kezdtek az oltárok fölé sátrakat emelni, Magyarországon a sátrakat gallyakkal díszítették, a földre pedig főképpen kakukkfüvet szórtak. Természetesen, a néphit ezeket a díszítőelemeket különböző tulajdonságokkal ruházta fel. A nógrádiak például a hazavitt zöld ágakat és kakukkfüvet elhelyezték a ház négy sarkában, hogy megóvják az épületet a villámcsapástól, Baranyában az istálló fölé tették, hogy Isten áldása legyen az állatokon, a Székelyföldön pedig az úrnapi virágokat – távoltartandó a bogarakat – a káposzták közé dugták.
A rúgós teheneket úrnapi sással füstölték, többi között, Nagyivánban, a sióagárdiak ellenben a gyermekek fürdőjébe tették a virágokat, de tudunk olyan vidékről is, ahol a lábfájás ellen tették a fürdővízbe, vagy a beteg fogat füstölték a növénnyel. Máshol a szemmel vert baromfik gyógyításra alkalmazták ezeket a virágokat. Tiszaörsön – de az Ipoly mentén is – úgy gondolták, hogy ha a tejesköcsögöt mossák ki vele, akkor jól tejel majd a tehén. Időjárással kapcsolatos hiedelmet is feljegyeztek a néprajzosok: ha az úrnapján napos idő van, akkor némelyik vidéken abban bíztak, hogy bő termés lesz.
Simon F. Nándor
| |
Súgó
